Tíz évvel ezelőtt, 1997. május 11-én fejezte be a pályafutását. Érez némi nosztalgiát?
Hogyne. A nosztalgia kellemes érzés. Gyerekkori emlékek, egy régi dal, egy ismerős illat - mind-mind képes arra, hogy nosztalgiát ébresszen valami iránt, ami elmúlt. Az én esetemben a futballal kapcsolatos nosztalgia nem a konkrét meccsekre, stadionokra vagy öltözőkre vonatkozik, hanem általában a játékra.

Milyen emlékeket őriz az utolsó meccséről?
A West Ham volt az ellenfél, és emlékszem arra, hogy a mérkőzés után a mezemet odaadtam egy srácnak. Később azt hallottam, hogy elárverezte. Remélem, jótékony célokra is fordított az összegből.

Mit érzett akkor, amikor végleg levonult a pályáról?
Semmit. Én akartam, hogy így történjen, hogy vége legyen. Elegem volt.

Elege volt? Miből?
Nem éreztem már magamban a tüzet. Anélkül pedig nem lehet játszani. A futball az életem volt, gyerekkori szenvedély, s ekként élt bennem tovább.

Mi változott meg? A játék, vagy inkább az, ami a játékot körülvette?
Még a Manchester United is egyre inkább elüzletiesedett. Volt, amikor azt akarták, hogy adjak interjúkat, nyilatkozzam a tévécsatornáknak, írjak könyvet magamról és így tovább. Előfordult, hogy reggelihez készülődve megláttam magam egy újság címoldalán. Sokan büszkék lettek volna, ha magukat látják viszont, én viszont mérhetetlenül dühös lettem, mert voltak lapok, melyeknek a magánéletem fontosabb volt, mint az, hogy mit csinálok a pályán.

Mit gondol ma a Manchester Unitedről?
Van a Manchester United, ami a futballt jelenti, és van az a Manchester United, ami árucikk. Ez a két világ ma kiegészíti egymást, számomra viszont a Manchester United sohasem árucikket jelentett, hanem egy futballklubot, egy olyan futballfilozófia megtestesítőjét, amibe még ma is őrülten szerelmes vagyok: hogyan kell osztálykülönbséggel győzni.

Mi a véleménye Cristiano Ronaldóról, aki szintén a 7-es számú mezt viseli a Manchester csapatában?
A tavalyi szezonban kevés gólt lőtt, s néha úgy tűnt, mintha nem is bánná. Mintha elszórakozná a helyzeteket. Szóval valami nem stimmelt. Most rúgja a gólokat, s már egy egészen más felfogású játékos. Világklasszis, ott van a világ tíz legjobbja között. A modern futballban nagyon fontos az, hogy egységes legyen egy csapat, de mindig szükség van olyanokra, akik képesek meglepni az ellenfelet, vagy képesek kiprovokálni azt, hogy hibázzon az ellenfél.

Mint Ronaldinho a Barcelonában?
Például. Ha az ellenfél pontosan feltérképezte a csapatod taktikáját, akkor te csak úgy győzhetsz, ha van egy olyan játékosod, aki kiszámíthatatlan dolgokra képes.

Amikor a francia strandfoci-válogatott edzőjeként dolgozott, mit hasznosított a manchesteri tapasztalataiból?
Ferguson a részleteket tartotta fontosnak: mindig elmondta a meccs előtt, hogy az ellenfél kapusa nem szereti a felívelt labdákat, hogy melyik védő mivel hozható zavarba, ilyesmik. De mindig azzal zárta a taktikai felkészítést: "Most pedig menjenek, és élvezzék a játékot." Ennek csodálatos hatása volt, mert egész héten keményen edzettünk, és mindezt azért, hogy a hétvégén örüljünk a focinak a pályán, hogy élvezhessük azt, amit csinálunk. De csak akkor élvezheted a munka gyümölcsét, ha előtte keményen, nagyon keményen dolgozol.

Forrás: www.manutdfanatics.com